mellette zsebre tett kezű szaktársa halad, igét osztva:
– Röpülünk, Tibikém! Látod, röpülünk!
– Mondd csak Jani, egyszerre töltötték fel az egész tavat?
– Ugyan, anyukàm! Ez ártér , itt csak és kizárólag akkor látsz vizet, ha meg kell menteni Szegedet!